Ma reggel bementünk a kórházba. A doki rossz hírekkel fogadott, amít már mi is tudtunk. A liquor nagyon nagy mennyiségben ürült. Nagyon rossz állapotban van Bence kisfiunk. Egész nap a kórházban, a kórház környékén vagy a parkban vagy a templomban imádkoztunk. Este bemegyünk ismét együtt. Mindenkit arra szeretnék kérni, csendben imádkozzatok Bencéért.
Egy mai napi történet:
A parkban voltam. Egyedül. Leültem egy padra. Nem messze tőlem 2 kiskutya ült a gazdájával. Az egyik egy kis göndör bundájú fekete kutyus észrevett engem ahogy ott ültem, szomorúan. Egyik pillanatban csak azt vettem észre, hogy a kutyus lassú kimért lépésekkel közeledik hozzám, mint aki látja szomorúságom és próbál megvigasztalni. Olyan közel jött hozzám, hogy a kezemmel meg tudtam simogatni a buksiját és a hátát. Beszélgetésbe kezdtünk a gazdival. Kiderült az utcán találta a kutyusokat és befogadta őket. A fekete akinek a bundáját simogattam, úgy hívják: Benji. (Ez volt a mi kutyánk neve, de sajnos elkóborolt) A Jóisten megint úgy gondolta, nem hagy egyedül.
Imádkozunk szüntelen továbbra is !
Mindenkit puszil,
Bence, Andi és Balázs
