Már egy hét is eltelt utolsó bejegyzésem óta. Nagyon repül az idő. Sok minden történt ez alatt az idő alatt. Nem is tudom hol kezdjem. A legfontosabb események nem időrendi sorrendben.
Bence már valamivel több mint 1,5 kiló A tegnap volt lemérve. Olyan hihetetlenül hangzik. Visszanézve a képeket nagyon látványosan fejlődött. A karjai és lábai hurkásodnak. Az arca telt és van egy kis tokája is. Ami még nagyon fontos, a légzése is sokat javult. Főleg amióta szipákon volt... Ma, amikor ezt a bejegyzést írom, már minimális paraméterekkel segíti a gép levegőt venni. Már többször megfigyeltük, hogy két levegő fújás között önállóan is vesz levegőt. Az orrcimpája mozgásából és a mellkas emelkedéseiből lehet erre következtetni. Nagyon bízunk benne, hogy a jövő héten ismét meg lehet próbálni a gépről való levételt. Imádkozunk, hogy ezúttal sikerüljön végleg megválni a géptől.
Húsvét hétfőn az ügyeletes nővérke nagyon izgatott volt az esti látogatásunk alatt. Lehet sietett haza, mert már lejárt volna a munkaideje, de még nem fejezte be a feladatait. Nagy sietségében amikor Bencének készítette az ennivalót nem kötötte be jól a szonda csövét a tubusba és a drága tejecske mind kifolyt az inkubátorba. Hála a Jó Istennek volt még elég tejecske, úgyhogy Bence vacsija nem volt veszélyben. Viszont ki kellett cserélni az alátétet, teljesen elázott. A nővérke megkért, hogy tartsam Bencét a kezeimben míg ő kicseréli az alátétet. Nagyon jól viselkedett ez idő alatt láthatóan tetszett neki és nekem is nagyon jó érzés volt fogni őt. Sokáig tartottam volna a karjaimban, de jobbnak láttam visszafektetni nehogy kényelmetlenül érezze magát és mozgolódjon. A mozgás egyébbként sokkal kevésbé fárasztja mostanában, de azért továbbra is kap nyugtatót, hogy lehetőleg zavartalanul tudjon pihenni. A sok mozgás csak kifárasztaná az pedig a levegő vételnél okozna gondot. Szemvizsgálat is volt a héten. Egyelőre sajnos nem túl biztatóak a vizsgálati eredmények. Nem tehetünk mást, várunk és imádkozunk, hogy javuljon Bence látása. Ami a jó hír a rosszban, az un. "ROP" szem betegségnek nincsenek jelei.
Andi jól van, bár ma reggel kissé zaklatottan ért oda Bencéhez. Egy 30 év körüli fiatalember esett össze a metróban és pont az ő lába előtt történt. Újságot olvasott és mire észrevette mi történik addigra már egy másik utas megkezdte az elsősegély nyújtást. Ő is besegített. Megnézte a pulzusát és már úgy tűnt jobban van amikor ismét elájult. Kihivták a mentőt akik a következő megállóban vártak rá. Remélem azóta már jobban van. Imádkozom, hogy így legyen.
Holnap, szombaton magyar idő szerint du. 4 órakkor, a nagyváradi szőlősi templomban misét fognak celebrálni Sapáért. Már 10 éve annak a napnak amikor váratlanul távozott közülünk. Emlékszem akkoriban utaztam el messzi földre. Akkor még nem sejthettem, hogy a búcsúzásom egyúttal a végső búcsú is lesz tőle. Emléke legyen áldott.
Végezetül, pár fotó Bencénkről... Két hete készültek.
Puszi Mindenkinek !
Bence, Andi és Balázs
