Bence pulzusa felment a normális határérték fölé. Ez hétvégén kezdődőtt és többször is felment majd lement. (tachycardia) A dokik azt gyanították, hogy van valamilyen szív rendelenessége. Bencét váratlanul hétfő reggel átszállították mentővel az I. Női Klinikára, hogy egy speciális röentgen felvétel csináljanak a szivéről. Andi szegény nagyon megijedt akár csak én, mert nem szóltak nekünk. Igaz aláirtuk a papírt, hogy minden kezelésbe beleegyezünk így nem is kellett egyeztessenek velünk. Ráadásul nem mehetett vele, meg kellett várnia, hogy visszajöjjenek. Hétfőn kb fél 12kor vissza is értek Bencével. A doktornő megnyugtatta Andit, hogy Bence egész idő alatt "nagyon jól viselkedett". Nem volt semmi gond. A szív vizsgálat negatív eredménnyel zárult. Bencénk kicsi szívének semmi baja, nincs rendelenessége és a lyuk ami a szívben be kell záródjon születéskor az is rendben, zárva volt. Biztosat nem tudunk, de a szív ritmus emelkedést lehet az agyvérzés egy késői tünete is. A dokik adnak neki un. bétablokkolót, hogy levigyék a pulzus és vérnyomás értékeket a normális tartományba. Tegnap pedig kapott gyógyszert a fokozódó görcsökre. Igy kedd délután már egészen nyugodtan viselkedett és sokat aludt.
A fejecskéjén Andi szerint elkezdett visszahúzódni az a véraláfutás, vagy folt ami az agyvérzés következtében jelent meg rajta. Még nagyon vékony a bőre ezért lehet / lehetett látni. Mióta megint kapott vízhajtót nagyon szépen produkál vizeletet és külsőre megint felvette az öregember alakot (ráncos) ami ilyenkor természetes még. Hétfő du. már 25 ml vizelet volt a kisüvegben. Kedd du-ra pedig a vizelete kezdett kitisztulni a vértől.
Andi egyszer megnézte a véletlenül az inkubátoron hagyott véreredményeket. Ezt a dokik kicsit rossz néven vették. Akkor még nem tudták / Andi nem mondta nekik, hogy laborban dolgozik és ezért volt ennyire kiváncsiskodó. Amúgy meg úgy gondolom, hogy mint szülőnek és anyukának belenézhet Bence vizsgálati anyagába. Lehet a dokik azt gondolják bizalmatlanok vagyunk velük szemben, pedig csak azért érdeklődünk, mert aggódunk a mi kisfiunkért és szeretnénk tudni, hogy minden rendben van-e vele. Igyekszünk persze nem a dokik terhére lenni. Én is viszonylag ritkán hívom őket, mert tudom nekik sok a dolguk és mindenek előtt a babákkal kell foglalkozzanak. Andi mindent elmond nekem ami velük történik igy ha nem is tudok ott lenni, de figyelek rájuk.
Hétfőn Bence baba mindkét kezét a mellkasára tette, úgy csinált mintha megölelné Andit. Majd játszott kicsit a csövekkel. Egész ügyesen meg tudja már markolni őket és amikor Andi ott volt fogta a szondás csövet és kihuzta magából teljesen. A nővérke etetés után már nem is merte visszatenni, félve hogy megint ki fogja húzni. Gondolom elég kellemetlen lehet az a cső.... Egyébbként egész nap sokat izget mozgot. Reggel még olyan nyugodtan mozgolódott, de később már olyan türelmetlen mozgatta a kezeit, mint aki azt mondja, hogy elege van már az inkubátorból, csövekből, infúzióból és a kellemetlen / sokszor fájdalmas kezelésekből. Bencike kicsi sarka már tisztára elkékült a sok tűszúrástól és a karján is ahova az infúziót kötötték. Sokat használja a kis kezét és már sok mindent megtud fogni. Andi kisujját is sokáig szorongatta, nem akarta elengedni.
Tegnap, kedden Bence betöltötte a két hetet. Ebből az alkalomból sokat pihent / aludt. Igazán ráfért egy kis pihenés a mozgalmas hetek után. Este amikor Andi eljött végig becsukott szemmel feküdt csak akkor nyitotta ki egy picit amikor már indulni készült. Mondta is neki, hogy most aludjon egy jó nagyot. Bencike a kezét mintha integetésre emelte volna amikor búcsút vettek egymástól.
Az elmult két nap reggel 6ra akartunk menni Bencéhez, de sajnos nem tudtunk felkelni. Minden este későn fekszünk, mert Andinak még tejet kell fejni és este 10 után tudunk vacsorázni, mert akkor érünk haza. Szomszédaink Dániel és Adrienn, hívtak menjünk át hozzájuk, de már egyszerűen nincs hozzá erőnk. Ma, szerda reggel viszont korán indultunk, bár így is 6 óra után 10 perccel értünk a korházhoz. Andi nagyon kimerült és nagyon féltem. Remélem napközben tud majd kicsit pihenni. Ma du 5-re megyek hozzá, mert találkozunk Katival és Marcival. Hoznak valami finomságot nekünk. Meglátjuk, hogy tud-e maradni este fél 10ig, ha nem akkor hazaviszem a 6 órás vizit után.
Kevesebbet imádkoztam a napokban részben mert már visszaáltam teljes mértékben a munkába és a gondolataim most megoszlanak a munka és a család között. Este azért amikor együtt vagyunk és amikor lefekszünk elmondunk halkan egy rövid imát. A Jóisten kezébe helyezzük Bencénk sorsát és a miénket is. Tudjuk, hogy a dokik és nővérek nagyon sokat tesznek Bencéért és nagyon is hálásak vagyunk / leszünk nekik is ezért. A Jóisten az aki általuk / általunk vezérli a dolgokat. Mi vagyunk az eszköz az Ő kezében. Kívánom, hogy a dokik meghallják az Ő üzenetét és mindíg tudják mit kell tenniük, hogy Bencén segíteni tudjanak.
Most ennyi... Folytatjuk.
Bence, Andi és Balázs
