Andi ma a nővérkéket és dokikat egy tortával lepte meg hálából, hogy Bencét már 3 hónapja nagy odafigyeléssel gondozzák.
A múlt héten két széket vettünk az osztálynak ajándékba amire nagy szükség van, mert az inkubátorok mellett állva bizony könnyen el tudnak fáradni a kismamák. Igyekszünk mi is valamit hozzátenni a korházi ellátás jobbá tételéhez a magunk módján. Az állandó anyagi nehézségek ellenére ami korunk egészségügyi ellátását illeti ez a kórház az egyik kivétel. Az itt dolgozó nővérek, orvosok nagyon segítőkészek, emberségesek. Az ellátásra sincs panasz. Persze vannak olyan dolgok amiket nekünk kell megvennünk, de azt szívesebben fizetjük mi ki, mert tudjuk így a legjobbat kapja Bencénk. pl. pelenka, bélműködést segítő gyógyszerek, bőrápoló szerek stb.
Ma már a saját kis takarójával takarta be Andi. Egy kék puha takaró amin egy kis autó sziluettje látható. Nagyon aranyos, mert annyira ragaszkodik hozzá, hogy ha megemeljük egy kicsit összeráncolja a homlokát.
Még szondán kapja a tejcsit és mivel az orrán most cpap van ezért a száján keresztül van egy cső levezetve a gyomrába. Egy automata gép gondoskodik arról, hogy kis adagokban kapja az ennivalót. Percenként fél ml tejet nyom ki a gép. Ezáltal a gyomra sem terhelődik úgy mivel jobb a tej felszívódása. Bár a dokik most azon tanakodtak, hogy felváltva kézi és automata etetést alkalmazzanak Bencénknél.
Lemérték a súlyát ma és a mérleg 1640 grammot mutatott. A súlya nem sokat változott. Viszont kapott fehérjét, mivel állítólag az ödémásodás ellen jó.
Egy rövid pillanatra hallani lehetett a hangját is az esti látogatáskor, mert egy adott pillanatban el kezdett nyújtózni és az erölködéskor egy picit nyöszörgött. Sírni még nem hallottam, de annak is el fog jönni az ideje.
Néha az az érzésem, hogy nem tudja még pontosan hogy kell venni a levegőt. Előfordul, hogy a gép is nyomja neki az oxigént és előfordul, hogy elveszti az ütemet. Olyankor egy kicsit kapkodva lélegzik, de rövid idő alatt megnyugszik. Egyszer sem ment a szaturáció a 85-ös érték alá.
Ma egy apró hiba csúszott be, mert elfelejtették visszatenni a cpap érzékelőt a mellkasára. A gép, mivel nem érzékelte a légvételeket, sípolt és nyomta az oxigént. Andinak tünt fel, hogy Bence békésen alszik, de a gép úgy sipol mintha valami nagyon nem lenne rendbe vele. Napközben egy kicsit nyugtalankodott ugyan, de összességében jól viselkedett. Este amikor én voltam bent nála már teljesen nyugodt volt.
Hálát adunk a Jóistennek, hogy Bence ennyire jól veszi a levegőt és vannak tartalékai. A nővérke is megdicsérte ma amiért olyan ügyesen tűrte amikor mérlegre tették.
Folyt köv.
Bence, Andi és Balázs
